A hazatérő Farkas Gyula Írások, dokumentumok a kitagadott irodalomtudós életéről és műveiről Szerk.: Futaky István és Kesztyűs Tibor (Universitas 2003)

            Salátát adtak, átgondolt, szerkesztett kötet helyett. Akad itt minden: kényszeredett (mivel rendelésre írt) visszaemlékezés, néhány levél a levelesládából, képek, műlista, irodalomjegyzék, jegyzetek és tanulmányok. Kár, hogy az utóbbiak felszínesek és csupán Farkas életét tárgyalják, eszméit és műveit nem, holott azok volnának a mérvadók. Annyi gyanítható, hogy Farkas viszonylag keveset publikált, és az sem volt éppen jelentős. Inkább szervező munkássága számottevő, amiről viszont kevés az adat, tevékenysége ugyanis konspiratív lehetett. Alighanem neki szánták a magyar ötödik (kulturális) hadoszlop szervezésének és vezetésének feladatát Németországban, emiatt is érezhette olyan kényelmetlenül magát a megszálló németek zubbonyában Budapesten. Hogy eközben mire gondolt, milyen nézeteket vallott, arról alig esik szó. A kötet szerkesztői beérik annyival, hogy Bóka László ugyancsak elfogult Farkas-portréjával vitázzanak.

Lénárd A. Sándor: Római történetek (Magvető 1969)

            A szerző polihisztor ugyan, de nem író. Könyve szinte emészthetetlen. Mérhetetlenül sok politikai elmélkedés terheli: közhelyek és történelmi részletkérdések, pillanatnyi szituációk és históriai allúziók. Az élet pedig szép csendben elillan.