Jorge Luis Borges: A titkos csoda – elbeszélések válogatta: Benyhe János, ford.: sokan (Európa 1986)

            E gellert kapott történetek sorra letérnek szabott pályájukról. A sztori maga is kicsorbul, vagy a hősök lelki deformitására derül fény, esetleg a történetmondás hamissága lepleződik le? Semmi sem olyan, amilyennek várakozásunk szerint lennie kellene. Mintha az emberek maguk is óvakodnának a tökélytől, a harmóniától, és inkább az esetlegeset, a kisszerűt, a diszharmonikust választanák! Tökéletlenségükről Borghes hibátlan leírással szolgál. Ezerféleképpen idézi meg gyáván megfutamodó lényünket, amint egy lidércnyomásként ránk nehezedő vízió miatt hajlamosnak mutatkozunk életünk eltékozlására. Demonstrálja, mint szórjuk el apránként mindazt, amitől teljessé válhatnánk.

            Félelmetes tudásanyagának birtokában akár néhány szóval is képes megidézni egy hely légkörét, és föleleveníteni jellegzetes figuráit, történetformálása viszont meglehetősen gépies. Sémák szerint dolgozik, és kellemetlen gyanút ébreszt olvasójában: világának már-már hivalkodóan egzotikus tarkasága csupán mániásan ismétlődő ráfogásainak leplezésére szolgál. A tudáselemekben való tobzódásával mindössze ideológiai föltevéseiről vonná el a figyelmet. Úgy látszik, egy túlságosan karakteres világképnek is lehetnek hátulütői.