Mit kérnél a világtól: publicitást, sikert, elismerést? Dehogy, szemtelenül sok pénzt, ami távozáshoz segítene.

*

            Koreai diákok kopogtatnak be. Mondandójukat sokára és nehezen hüvelyezheted ki. Alighanem térítő szándékkal érkeztek, valamilyen egyházat ajánlanak figyelmedbe, többre azonban nem futja a szókincsükből. Ostoba helyzet, és nem érted, miben reménykednek. Hogyan győznének meg igazukról, ha nem találnak közös nyelvre veled? Még az igét sem hinthetik némán, sőt, éppen azt a legkevésbé.

*

            Egykori barátod hív, tudakolja: számíthat-e segítségedre. A recenzálandó filmek javát már kiválogatta, hajlandó volnál-e a fennmaradók elbírálására? Érzi, hogy kérésével valami nincsen rendjén, és magyarázkodásba bonyolódik: hovatovább arra sem emlékszik, hogy miért keresett. Egyre nagyobb szamárságokkal traktál. Mintha korábbi énjét gyalázná, és hajdani kapcsolatotokon gúnyolódna, keserűn hallgatod. Megkönnyebbülsz, amikor leteszi a kagylót.