Lassanként elveszted minden kapcsolatodat az élettel, egyedül a tested köt ide, vágyaid, álmaid, ambícióid már nem. Besétálsz egy könyvesboltba, és mintha idegen helyre tévedtél volna, semmi közöd a polcokat elborító papírneműhöz. Nézed a falon díszelgő portrékat: kik ezek? Ha választhatsz még, inkább az utcai füstöt szívód, mint a benti állott leget. Továbbsétálsz a halált felé.

*

            Fogoly vagy, vizsgálat, ítélet és szabadulás reménye nélkül, házi őrizetben.

*

            Nincsenek többé céljaid, miként elképzeléseid, álmaid, vízióid sem. Ez már a nirvána? Tikkasztóan unalmas. Embernek születtél, amitől még embertársaid sem téríthetnek el.