Second hand

            Gyermekével a karján egy anyuka lábol kifelé, az úszni induló férfiak meg nagy nyári ernyedtségükben szelíden várják a stég előtti papucslerakónál. Az előnyszerzés ritka alkalmára egy fess dáma reagál sietve: előrobban a strandolók tömegéből, odacsapódik, és mihelyt közéjük ékelődött, csípőjét ringatva lassít, hogy mindnyájan szemrevételezhessék drága fürdő-kollekciójának hibátlan eleganciáját. Amint várható volt, az első grádicson megtorpan, és noha válogatott ruhakölteményei sem feledtethetik, hogy derékban kissé már erős, vaskos karját a lehetőségekhez képest bájosan fölemeli. Mintha elégedetlen volna márkásnál is márkásabb napszemüvegével, beernyőzött szemmel tekint körbe.

            Elmélyült szemlélődésre serkenti a mögötte sorakozó férfiak és a szipogó kisfiú súlya alatt rogyadozó mama döbbenete. Miután kiélvezte privilegizált helyzetének minden örömét, utolérhetetlen keccsel hajol le, hogy megnedvesítse ujjbegyeit a kánikulai forróságtól gőzölgő tóban. Megereszkedett testén ekkor váratlan - és gráciájához legkevésbé sem illő - rángás fut végig, eltorzul ajkait pedig egy közhasználatú szófordulat hagyja el a lepra Balatonról, ami ilyen nemi közösülésre hajlamos(?) hűvösséggel lepte meg. Rutinjának hála azonban hamar úrrá lesz mostoha körülményein. Ráncba szedi háborgó vonásait, kiegyenesedik, és dacos királynői gesztussal még egyszer szétnéz, majd diadalmas képet öltve ellejt. Helyét átengedi a várakozó plebsnek, ami száját tátja e szcéna láttán, és csak akkor enged vigyori kedvének, mikor fülébe jut az egyik vízbe ereszkedő hasas mormogása:

            - Second hand.