Beteget keresel a klinikán. A portás az emeletre küld: a nővérek talán ismerik. Nem hallottak róla, de készségesen megnézik a számítógépes adatbázison. Hely hiányában fregoli ágyra fektették, sejtelmük sincs: hová. Magad járhatod be a hatalmas épületet. Egy távoli folyosó végén bukkansz rá. Éppen azt meséli, meddig váratták sürgős műtéte előtt.

           

*

            Talán húszan tűntetnek az Aradi utcában egy környezetvédő szabadon engedéséért. Megdöbbentő, hogy 2011-ben előzetes letartóztatásba helyezzenek valakit, amiért tiltakozik az Audi új üzemének szigorúan védett területre építése ellen. Hallgatnak e skandalumról, ésszerű magyarázattal pedig az ügyészség nem szolgál. A demonstráció végén üzeneteket gyűjtenek a fogva tartott számára. „Ne búsulj, kenyere, ez sem tart örökké” – vigasztalod. E hatalmi sakkjátszmában miért is lennétek ti a parasztok?

*

            A diktatúra ellenzéke vajon miért tűnt el anélkül, hogy bármit letett volna az asztalra? Felettébb tájékozott, szellemileg élénk, tettre kész értelmiséginek látszottak, a hatalom birtokába jutva viszont kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy eleget tegyenek vállalt feladatuknak és a tisztességnek. Most pedig – mint akiknek semmi vétkük - elégedetlenül csóválják fejüket a dolgok alakulása felett. A kemény munkánál alighanem többre becsülték az érvényesülés egyéni lehetőségeit.