Civilváros – hivatalosan
- a józsefvárosi népszavazás elé -
Józsefváros a leleményes emberek hona. Annyi művészeti és tudományos remeklés, hadászati fölfedezés után polgármestere most a politikai fából-vaskarikát is megálmodta. A kerület lapjában közzétett cikke szerint bevezetné a hivatalos civil fogalmát, szemben az illetéktelen civilekével, akik jóváhagyása nélkül léteznek, és mindenféle fölhatalmazás, illetve kontroll híján önmaguk töprengenek sorsuk fölött, véleményt alkotnak és – ó, mily borzalom! – mondanak is. Csakugyan ideje már, hogy véget vessen a szörnyű anarchiának, és formába kényszerítse az általa irányított városnegyedet.
Elképzelése egyszerű, könnyen átlátható: amennyiben megszavazzák az általa ajánlott szegénység-ellenes határozati javaslatokat, a jövőben figyelembe veszi kívánságaikat is. Ha szilárdan elköteleződnek mellette a jelenben, bírhatják a politikusok hazánkban közismerten megbízható ígéretét, hogy tudniillik „kőbe vési” (maga használja e kifejezést) az általa fölállítandó, ellenőrzendő és finanszírozandó Józsefvárosi Civil Önigazgatás létét és működését. Világos a képlet: adj most, és reménykedj a holnapban! Előfordulhat persze, volt már rá példa, hogy mégsem valósult meg, amire egyik-másik elődje a szavát adta, e fiaskó azonban sohasem a vezető hibájából következett be. Rendszerint valamilyen elháríthatatlan külső akadály gáncsolta el a szép elgondolást: kifogyott a pénz, esetleg a központi hatalom bírálta fölül helyi képviselőjének terveit. Erről viszont az illető sohasem tehet, felelősség emiatt nem terheli. Így alakult, sajnálkozik legföljebb, ki előre nézve még azzal hivalkodott: „megcsináljuk”, sőt, „megcsinálom?” – akármennyire furán hangozzék is ez egy elméletileg irányíthatatlan, alulról jövő kezdeményezés esetén.
Miként is festene a közakarat megnyilvánulása a józsefvárosi polgármester szerint? Első körben felülről szétválasztaná a civileket jókra és rosszakra. Előbbiek fő jellegzetessége a helyben lakás (ti. van otthonuk), ők a józsefvárosi civilek. Utóbbiak idegenek, bevándorlók, akik nem érzik sajátjukénak e városrészt, és semmit nem tesznek érte. Ha volna hol és miből, bárki élhetne a XXI. századi Európa elfogadott normái szerint, nemcsak a józsefvárosiak, az általános elnyomorodáson azonban az önkormányzat sem segíthet, kárvallottjait tehát inkább kiszorítja a határain túlra. „Ez rendészeti feladat – állítja a polgármester –, ha megkapjuk a lakossági felhatalmazást, meg is tesszük.” Íme, a tervezet második köre, amin úgy lendül túl az önkormányzat, hogy büdzséjét egyetlen fillér többletkiadás sem terheli. Ezzel viszont máris a realitások határához ér, és a továbbiakban elképzeléseire már a „merjünk nagyot álmodni!” korparancsa nyomja bélyegét. Majd, ha kerül rávaló, jobb életet biztosítanak a helybéli hajléktalanoknak, majd, ha kerül rávaló, több jut a jó civilek is, akik – ha az önkormányzatnak tetsző aktivitást mutatnak – engedélyt kapnak a „politikai döntéshozóktól független” Józsefvárosi Civil Önigazgatásba történő belépésre.
Íme, a tökéletes fából vaskarika! Az önkormányzat - ami eredetileg a helybeli polgárok ön-kormányzatának indult, vagyis civil erőnek -, mint egy képviseltektől különvált, formailag tőlük önállósult és a központi hatalom fiókintézményévé degradálódott végrehajtó-szerv kijelöli a civil-élet kereteit. Nemcsak mozgásterét határozná meg, hanem előírná azt is: mit szeressünk és mit kárhoztassunk, mit kívánjunk és mit gyűlöljünk. Felügyelne elképzeléseinkre: „minden olyan javaslatot, mely az eredeti szándékkal összefésülhető, befogadunk”, kijelölné önként végzett cselekedeteink célját és irányát: „az Önkormányzat hivatalosan is dönt a józsefvárosi civil aktivitásokról”, vigyázná tetteinket: „a józsefvárosi Civil Önigazgatás döntéshozatali szervként működik”, mivel vezetőségét „az elfogadott partnerek alkotják”, akik számot tarthatnak – ha megfelelnek a kívánalmaknak - az ingyenes buzgalmunkkal megtakarítottak töredékére. Kitűnő terv, csodás elgondolás, mindössze egyetlen apróságot felejt el: milyen sorsra jutnak időközben a szegények, kiknek nyomorán hatalmi terjeszkedés helyett csupán a viszonyok megváltoztatása és a körülmények javítása enyhíthet.
