2011. szeptember 14., szerda


            Fölrobbantották az inotai hőerőmű kéményét. A szocialista nagyipar büszkesége közismert volt a gyermekek előtt, mivel róla neveztek el egy kávés utóízű csokoládét. A rendszert népszerűsítő korabeli dizájnerek persze aligha indokolhatták volna meg, mi köze lehet egy mesterséges aromával elbolondított nyalánkságnak a szénhidrogén alapú energiatermeléshez, ilyesmiről azonban nemigen faggatták őket. Megbízóik beérték a nyálas propagandával is.

*

            A végrehajtó közli, mit akar. Dolgozni persze nem, csupán az érdekli, amiből hasznot húzhat, hibás megbízatásának törlése viszont nem ilyen. Magától értetődőnek tekinti, hogy ebbéli kötelességeit másvalaki lássa el helyette.

*

            Indulatos sziszegése megborzongat: mint annyi emigráns, ő is az idegenek fölbukkanása miatt aggódik. Csúnya világ lesz, ha beengedik a gazdasági menekülteket! És nem jut az eszébe, hogy néhány évtizede mekkorát nézett volna, ha segély és tartózkodási engedély helyett valahol ezt vágják a képébe