A fölöslegesség lépcsőin bocsátkozol alá. Vajon meddig tart? Afelől nincs kétséged, hová vezet.

*

            Ahányszor csak mélybe buktál, máris fölvetődtél, alányomhatatlanságodon ámultak az orvosaid. Először csodálkozol a fönnlévő távolságára: bár fogytán levegőd, még sem közelítesz a felszínhez. Alant pörögsz az ismeretlen örvényében, tehetetlenül.

*

            Mind gyakrabban töltöd idődet hiábavalóságokkal. Noha ez kortünet, szívesebben végeznél hasznos munkát, csak volna rá igény.