Lázár Ervin: Napló

(Osiris 2007)

            A posztumusz kötet címe nemigen eredhet a szerzőtől, mivel ő ilyen stiklit aligha engedett meg magának, vélhetően a szerkesztő, Ács Margit lelkén szárad. Hat közreadott vázlata közül mindössze egy tekinthető a műfajhoz tartozónak, a többi inkább elbeszéléseinek és meséinek ősszövegét rögzítő munkafüzetek kései publikációja. Oldalaikat idegenkedve forgatom, holott írásai még kibontatlanul is csábítóak. Szerzőjüket a kifejezés tökélyén felül más nemigen foglalkoztatta. A nyelvben kurkászott, és legkevésbé sem ambicionálta az érvényesülést, rokonszenves mesélő tehát. Csak ne volna olyan szűkös az érdeklődési köre, hiszen rácegresi gyermekkorába mégsem szuszakolható egy teljes világ! Pedig mindent onnét eredeztet és oda futtat ki. Legföljebb a szomszéd pusztákra, községekre vett egy futó pillantást, a járást már tágnak találja, és a megyét a nagyvilág szinonimájaként használja. A haza csupán négy-öt megörökítendő ház, esetleg több is? Visszafogottabban bajosan szólhatna. Igaz, van mire szerénykednie! Kis kuckójában elidőzni csöndes öröm.