Csodálatos életünk

            Életünk gazdag a csodákban. Valamikor réges-régen hazatérve csak álmélkodott egy ifjú pár, hogy került otthonába az ismeretlen villanyfúró. Eredete felől némi halovány elképzeléssel mégis bírt, nem volt nehéz ugyanis kisütnie: érkezte hírére kik távozhattak ennyire sietősen. Nekünk valamivel komplikáltabb a dolgunk, mivel környülállásaink a lehetséges válaszokat kevésbé sugalmazzák.

            Délelőtt tízkor indulunk pótlólagos karácsonyi bevásárlásra, és mivel nagyobb fiúnk durmol, csupán egyszer fordítjuk rá a kulcsot. Délben viszont a nyitáshoz már két kulcsra is szükségünk van, mi több, hosszan bajmolódhatunk a ráccsal. Csodálkozó kérdésünkre: ugyan miért zárkózott be, tápászkodó gyermekünk értetlenül rázza fejét. Minek vetemedett volna ekkora ostobaságra, egyébként is aludt, akár a bunda. Öccse iskolában, másnak pedig föltevésünk szerint nincsen bejárása lakásunkhoz.

            Ki lehetett a feledékeny látogató?

            Betörő aligha, elvégre nem bővelkedünk a mainapság értékesnek vélt holmikban és a kutakodásnak sem leltük nyomát. Helyesen működő demokráciában pedig az illegális és kontár hatósági vegzatúra elképzelhetetlen! A rejtély tehát rejtély marad, és ajtónk 2011. december 22-i titokzatos bezárulását jobb híján életünk csodái között tartjuk számon.