Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! – összegyűjtött töredékek –

(Zeneműkiadó 1989)

            Alighanem pontatlan a cím, e töredékek ugyan a híres színésznőtől származnak, válogatásuk és kötetbe rendezésük azonban Szigethy Gábor munkája. Különféle cédulákból, levelekből, följegyzésekből és interjúkból persze annyiféle életrajzi gyűjteményes kötet állítható össze, ahányan csak vállalkoznak a meglehetősen hálatlan, mivel időigényes és kevés személyes hasznot hajtó feladatra. Jókora alázat és megszállottság kell hozzá, amiben szerencsésen találkozik a nyilatkozó, valamint a szerkesztő. Ruttkai Éva – miként az utószóból értesülök – nem írhatott többet, átfogóbbat és részletezőbbet, hiszen színésznő volt, aki dolgának élt, vagyis az utolsó pillanatig színpadon állt. Egy irodalmi embernek azonban ez a teendője, és Szigethy Gábor váltig sajnálhatja, hogy nem bújhat szerzőjének bőrébe, elvégre mi mindenről számolhatna be akkor! Meg kell elégednie a hagyatékkal, jobban mondva annak kisebbik felével, ha nem akar becsületsértési pereket provokálni. Alighanem kész lenne rá, amivel persze korántsem használna a megemlékezetteknek, legkevésbé éppen Ruttkai Évának. Így viszont e kötet nyomasztóan töredékes, és sok kívánnivalót hagy maga után. Mintha egy jelentős ember ígéretesnek tetsző életrajzához készült első vázlatot olvasnám abban a tudatban, hogy az érdeklődésemet fölcsigázó memoár sohasem készült el.