Helyi téma
Amikor megalapították az ingyenes hetilapot, szokatlan kéréssel lepték meg olvasóikat is: tekintsék sajátuknak az újságot és írjanak belé! Formálják önképükre és tartsanak tükröt világuknak! Özönlöttek a jól-rosszul összegányolt, kritikus cikkek, melyek úgy megrémiszthették a kiadót, hogy a szerkesztőség sebtében irányt váltott. Nem kért többé a faragatlan nép csikorgó hangjából, és a szokott módon, híg bulvárcikkek tömegével árasztotta el oldalait. Esetleges gondjaink-bajaink elől rózsaszín, cukros álomvilágba röpítene, ahol mindenki „pozitív gondolkodású”, és sikert sikerre halmoz. E tizenkét kolumna ámítás, maszlagolás a választások után minden szemérmet félretéve nyílt politikai kampányolásba fogott.
A december 21-i szám vezető írása a címoldalon kiemelt interjú Kemény Dénessel, aki a bevezető szerint „olyan alapelveket fogalmazott meg, melyek nemcsak az uszodában érvényesek, hanem mindenhol, akár a hétköznapokban, amikor nemes célért kell küzdeni”. E bölcsességeket azonban hasztalan keresnénk a nyilatkozat szövegében, annál beszédesebb viszont a riporter adta cím: „sikereket szültek a szokatlan elképzelések”. Mintha egy érdemes és méltán népszerű vízilabda-edző sikerei igazolhatnák a kormány unortodox gazdaságpolitikáját! A véletlen műve bizonyára az is, hogy a címlapon két kormánypárti vezető neve szerepel – Navracsics Tiboré és Rétvári Bencéé -, valamint egy közéleti szereplőé, Mága Zoltáné. Miután gondjaik nincsenek, ők magánéleti örömeiket osztják meg velünk. Bár azt sem feledik el megjegyezni, hogy erőfeszítéseik nyomán mekkorát javult a közérzetünk. Rétvári udvariasan szól a társadalmi háláról is, ami számára egy, az Alkotmány szövegéért cserébe kapott ajándékban, Fluor Tomi CD-ben tárgyiasult el.
A szerkesztőség munkatársai némi önfényezési hajlandóságtól sem mentek: ha más nem kapható rá, maguk dicsőítik munkájukat. Köszönjük szépen, Helyi Téma! - pironkodik a színessel szedett címsor. Igazi csemegét azonban a helyi lapbetét kínál. Örömmel tudatja, hogy Józsefváros „ragyogó kerület”. Aki esztendők óta rója az ismétlődő rövidzárlatok miatt olykor hetekre sötétbe burkolódzó utcákat, különösen örvendezhet e jó és minden bizonnyal helytálló hírnek. Akárcsak az önkormányzat munkáját kísérő elégedettségi teszt ötvenes évek szavazásait idéző eredményének: a kérdezettek közül 94 % megfelelőnek találta az ügyfélfogadás rendjét, 86 % pedig elégedett a kapott tájékoztatással. Miután nemsokára megkezdődik az Erkel Színház felújítása, bátran elmondható, hogy minden épül-szépül, a bíztató jövő érintésnyi közelségbe került, mindössze némi türelem szükséges és máris beléphetünk a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Noha a földíszített Palotanegyed árnyékában parkolási nehézségekkel küszködnek a tisztviselő-telepiek, apró bosszúságaik csupán életszerűbbé teszik a kecsegtető panorámaképet.
A Fővárosi Híradó oldalai reménykeltő beszámolóval teltek: a Mikulásgyár dolgozik, ma még tehát a szegények sem halnak éhen, évente egyszer pedig, a szeretet ünnepén gondolnak a gyermekotthonokra is. Csodálkozásra legföljebb egyetlen tudósítás késztet: vajon minek látogat el a főpolgármester és a belügyminiszter egy új hajléktalanszállóra? Örvendetes, hogy a főváros lakással támogatja egyik rendőrét, rejtély marad viszont, hogy miért a főtávosok festik ki a Heim Pál Gyermekkórházat, és miért nem az intézmény fenntartója. Hasonlóképpen bámulhatunk a civil összefogással 38 gyermekintézménynek adományozott tizenkétezer liter tejen, minek igényelne közadakozást az árvák napi italának előteremtése, mikor ennyi a legkevesebb, amit gondozójuktól, az államtól kaphatnak. Némi csúszással átadják a Margit hidat, kicserélnek néhány utcatáblát, és megint előkerül az unalmig ismert magyar népmese: a tömegközlekedés hamarosan birtokba veszi a város folyamát. Lám csak, képesebb felét mutatja nekünk a világ: korcsolyázhatunk a Városligetben, fényvillamos csörömpöl az ünnepeken, és 23 milliárd jut a rekonstrukciókra, melyekre tízszer annyi is kevés volna. Ahol jottányit sem léptünk előre, ott legalább a negatív hír cáfolatát olvashatjuk: nem emelkedik tovább a szolgáltatásaihoz képest világelső BKV-tarifa, mégsem darabolják kerületekre a várost. A tűoltóságot ugyan államosítják, a szennyvízszállítás díjszámítása azonban „változik”, ami nálunk köztudomásúan az árak zuhanását jelenti. Egész kolumnás hirdetések tájékoztatnak az állami gondoskodásról, és elpletykálják, hogy ismét műsort vezet Vitray Tamás, Suri meg – a szomszéd Tom Cruise és Katie Holmes ötéves kislánya – pónilovat kap ajándékba. Németh Lajos nekünk fagyos karácsonyt ígért, ebben legalább biztosak lehetünk.
