tőke

szádból hajt elő

vaskos törzsének gyökereit

álkapcádba mélyeszti

csontodba csimpaszkodik

ahányszor csak belémarkolsz

helyéből hogy fölszakítsd

rángat, cibál, mintha

visszatépne, addig huzakodtok

míg magad sem érted

honnét ered, mivé fajul a fájdalom

merre értek véget