A kész mű túlnőhet alkotójának szándékán és látkörén egyaránt. Ilyesmit tapasztalsz A Mennyei Birodalom olvastán is. Francoise Mallet-Joris 1958-as regényét a szerzői elképzelés torzítja. Valahányszor magyaráz, kilel a hideg: hogy lehet ennyire ostoba. Légbőlkapott, erőszakos és semmivel sem indokolható állításai múltán azonban érdekes figurák tűnnek fel élvezetesen megírt helyzetekben. Vajon mitől érezhette nélkülözhetetlennek tendenciózus megjegyzéseit? Így gazsulált volna közönségének, a feministáknak? Szemlátomást jobban érdeklik a nők, mint a férfiak, vonzalmáról azonban hallgat, inkább mások élethazugságait ostorozza, észre sem véve, hogy lelepleződnek rejtett késztetései. Az írás kineveti íróját, és macska-egér játékot játszik vele. 

*

            Irigylésre méltó cikket közöl a HVG egyik 2010. októberi száma. Politikusaink tevékenységéről elmélkedve Pelle János azt fejtegeti, mekkora erőfeszítést tesznek egy kedvezőbb helyzet elfoglalására. Átpozícionálják magukat – mondja, és bár e kifejezés idegen hangzása kevéssé nyeri el tetszésedet, bámulattal adózol a szerző tapintatának, amire soha nem volnál képes. Mi tagadás, a hataloméhség jelének tekinted, ha valaki az újabb voksok reményében levágatja szakállát, másként fésüli haját, és minden rezdülésre fordít egyet köpenyén: a tegnapi liberális ma konzervatív, holnap pedig szociáldemokrata.

            Hiába verték beléd a nyitottság eszméjét, hasztalan figyelmeztettek a rugalmasság „modern” követelményére, a szemlélet megkívánt változékonysága viszolyogást kelt benned, mivel a fölfogás és gondolkodás folyamatát tartod a szándékkal vagy akár kényszerrel legnehezebben irányíthatónak. A világra vetett pillantás, illetve a róla alkotott vélekedés ritka állandóságot mutat. Korántsem csereberélheted naponta, pillanatnyi érdekeid szerint, és aki effélével áltat, orcátlanul hazudik.

*

            A szómágia szavak nélkül a lelketlenség benyomását kelti. Innét talán Francois Sokin regényének tartózkodó fogadtatása. Még a fordító is magyarázkodik, holott mivégre fejlesztenénk bonyolult világértelmezéssé egy gyermekkori hajlam tüzetese leírását? A világ tárgyakba foglalt birtoklásának igénye életkori sajátosság, és alighanem súlyosan retardált, aki megreked ennél, amiből persze korántsem következik a hajdani élmény bíráló kiterjesztésének és egyetemessé tételének szüksége. A torz szemlélet megjelenítése fontos lehet, de nem minősíthető univerzális kórképnek, egyedi sajátosság ábrázolása csupán, különösebb konzekvenciát levonni belőle nem érdemes. Félig sikerült játék a szavakkal és lehetőségekkel.