Amennyiben hiányzik a megoldandó konfliktus, az erkölcsi ítélet sem lehetséges – meghökkent e tétel. A forradalom után kivégzettek csontjai már porladnak, utólagos dísztemetésük is lezajlott, gyilkosaik többsége halott, utódaik egyike pedig komikus bocsánatkérésre vetemedett - ami az illető problémája, nem az ’56-osoké -, konfliktus tehát nincs, de hogy erkölcsi ítélet sem volna, azt nem hiszed. Az említett tétel vajon csak egy műalkotáson belüli igazságot fogalmaz meg, és ott legalább helytáll? E kérdésre nem tudsz felelni, mivel romló emlékezetedben hiába keresel példát a konfliktus és az erkölcsi ítélet ilyetén kapcsolatára.

*

            Miként lehetséges, hogy torz elképzelések nyomán kitűnő alkotások szülessenek, vagyis bosszantó esztétikai egyoldalúságok dacára hibátlanul írjanak? Mintha az antik világ egyensúly-követelménye az ellenkezőjébe csapott volna, és kimagasló teljesítményt ma csupán a diszharmóniától várhatnánk. Így egyezünk ferde világunkkal?

*

             A modern morál az ésszerűt tekinti rossznak, az ösztönöst pedig jónak – panaszkodik a racionális megismerés apostola. Hol itt a modernség, Rousseau talán másként látta? Nem idő kérdése ez, a kollektív tudatalatti sem csak a mákonyos indulatok kibogozhatatlan gubanca, sokkal inkább a gyakorlástól automatikussá vált ésszerűségek lesüllyedése a tudatos észlelés pereme alá. Védekezési mechanizmusok tömege, melyeknek belső logikája elfelejtődött, hasznuk viszont megmaradt. A valóságot veszik célba, de nem azért, hogy elfedjék arcát, vagy giccsé oldják szépségét, fellépésük célja prózai: elviselhetővé, olykor lakályosabbá tennék a környezetet, humanizálnák a világot, ami ellen még egy csökött racionalista sem emelhet kifogást.

*

            Nincs ontológiai különbség a novella és a regény közt? Akkor tehát a levél és a fa között sem.

*

            A személyes lét ismeretlen aspektusai érdektelenek, kizárólag a lét ismeretlen aspektusait érdemes kutatni – vélekedik Kundera. De különbözik-e egymástól a kettő? A lét ismeretlen aspektusai számodra is saját kereteid között jelentkeznek, azután szellemi kalandozásaid során, képzeleted útjain. Ki és hogyan választhatná szét az általánost a személyestől, mikor úgyis az a fontos, amivé tapasztalataid összeállnak?