Görbe a szerencse?

            Sután oldalaz a légpuska irányzéka. Jelentéktelen apróság, egy sportlövőnél azonban mégsem elhanyagolható gond. Fiam tehát segítségre szorul. Benézek az egyesületbe, az ottani fegyvermániásak majd játszva megreparálják! Zavartan hümmögnek: se eszközük, se alkatrészük, fáznak a szétbontásától is. Inkább egy mestert ajánlanak. Kissé távol esik ugyan, de a keze aranyat ér! Megkeresem a térképen, kiadós túrának ígérkezik. A napok meg csak telnek és mind nehezebben állom fiam szemrehányó tekintetét. Ideje cselekedni, a címet viszont elvesztettem.

Keresek egy fegyverboltot, ami nincs olyan messze. Olcsóbban megúszhatom talán, ha magam cserélem ki a hibás alkatrészt! Hosszan tanakodunk az eladóval, végül abban állapodunk meg, hogy célszerűbb leszerelni és bevinni az irányzékot, mivel csak konkrét vizsgálatával állapíthatja meg, mi szorul pótlásra. Odahaza tüzetesen szemügyre veszem a kérdéses alkatrészt és elszontyolodom: sehogy sem férek a cső formájú csaphoz, amivel a helyére erősítették. Amennyiben erőszakosan próbálkozom, előfordulhat, hogy nem tudom visszatenni. Úgy tűnik, mindössze az oldalbeállító csavar ment tönkre. Átszakadhatott a menete, hiába forgatom. A boltban viszont nem kapható ilyen apróság. Házastul árulják a hátsó irányzékot, 3700 forintot azonban sokallanék egyetlen kötőelemért.

            Addig tépelődöm, míg engedek az opportunista hajlandóságnak, és könnyebbik végén ragadnám meg a botot, azaz a puskát. Visszamegyek a boltba, és megveszem kasznistól az irányzékot, legalább kerül újabb alkatrész is, ha valami megint elromolna! Büntetésemet menten bezsebelhetem, mivel a kiszemelt alkatrész nem ebbe a szériába való, másikhoz készült. Így a pénzemnél maradok ugyan, a probléma viszont nem oldódik meg.

Forgatom, méricskélem a sporteszközt, javításában bizonyára előrelépnék, ha eltávolíthatnám az üresen forgó csavart, de miként lássak hozzá? Óvatosan feszegetem, alulról taszigálom, felülről csavarom, hátha beugrik egy jó menetbe, de hiába, nem mozdul.

            Van nekem egy kovács barátom, aki régóta ígérkezett vacsorára. Aljas számításból sürgetem vizitjét, és amint belép, elébe tárom a légfegyvert. Előtte persze még egyszer ellátogatok az üzletbe, hogy vegyek egy külön is kapható laprúgót, nehogy azon akadjunk fönn, ha sikerülne eredményre jutnunk. Barátom vakarja üstökét, de sokkal járatosabb a praxisban annál, semhogy meghátráljon. Ha berakták, valahogy ki is lehet szedni! – vallja a gyakorlati emberek credóját, és attól sem nem riad vissza, hogy kézhez álló szerszám nélkül vágjon a munkába. Egykettőre leszereli az irányzékot és kiüti helyéből a hibbant csavart. Utóbbi két darabban kerül elő, vélhetően nemcsak a menete kopott, az anyaga is elvásott már. Tanácsolja, valahol csináltassak helyette egy másikat. Ő sem tudja persze, merre találok egy hozzáértő műszerészt.

            Estelente az elemeire bontott irányzék fölött kotlok, lehetetlen, hogy egy ilyen apróság kifogjon rajtam! A szétvált srófban mindössze annyi a szokatlan, hogy nem végig menetes. Ha egy épet lereszelek, éppúgy megfelel céljának. Sokáig keresgélek fiókomban, mire rábukkanok. Az átmérője jó is, csak a hossza nem. A következő megfelel, csak éppen nem a töviig menetes. Tovább kotorászok és a sok száz különféle csavar közt rálelek az igazira. Elő a satut és a reszelőt! Gondosan méricskélve hengeresre csiszolom. Kezem ugyan görcsöt kap, de elkészül, amit terveztem!

            Sehogy se tetszik. Amikor próbaképpen behajtom, rájövök, hogy mi az, ami zavar: görbe, tehát használhatatlan. Másnap frissen kelve bevásárló útra indulok. Ennyire kicsit azonban nem tartanak. Végre az egyik barkácsbolt ismerős tulajdonosa megsúgja, hol keressem. Ez sincs a szomszédban, de ha rászántam magam, elballagok. Az üzletben készségesen elébem teszik a kívánt méretűt, én meg hazasietek és nekiesem a reszelővel. Flottul megy, hiába, gyakorlat teszi a mestert! Izgalomtól kalapáló szívvel illesztem helyére, azaz csak illeszteném, valamit elmértem ugyanis, mert túl könnyen csúszik a furatba.

Öltözés, futás vissza a boltba. Nagyobb átmérőjűt kérek. Akad olyan is, de a kelleténél hosszabb és imbusz fejű. Megveszem, útközben pedig azon töprengek, találok-e majd hozzá kulcsot. Igen, és pompásan illik a szerkezetbe! Lelkesen fűrészelek, reszelek, az irányzék mégsem szuperál. A nézőkét ugyanis egy aprócska lemezrugónak kellene féken tartania, ami sajnos elpattant. Hogy retirálhatnék, amikor a megoldás kapujában állok? Szétszedett golyóstollam spirálrúgójából néhány menetnyi is elég, a többit lecsípem. Már csak az alátétet, a csavart, az irányzék házát, a rúgót és a nézőkét kell egymáshoz passzítanom.

Órák alatt végzek a türelemjátékkal, de kissé csálénak találom, bizonyára keveset reszeltem a csavarból. Szétbontom újra, igazítok valamicskét, azután ismét következhet az idegpróbáló összerakás. Túlesek azon is, feszes, szépen mutat, csak azt nem tudom, működik-e. Ha a kelleténél bővebbre szabtam, nem húzhatok eleget jobb felé, ha túlságosan kurtára fogtam, balra csúszkál majd, és nem lesz tartása. Szemmértékemről csupán kész állapotában győződhetek meg, akkor viszont aligha lesz erőm esetleges szétszedéséhez. Mitévő legyek, emlékezzek az iménti csavar görbeségére, vagy bízzak magamban és hagyományos szerencsémben?