Gyűlöli, amit nem ő szab remekbe. Joga van hozzá, és indulata előtt – még ha nem is értesz vele egyet – leteszed a fegyvert. Minek magyaráznál az ellenérdekeltnek? Hiábavaló fáradtság.

*

            A nagy és a kis összefüggések párba állítása hasonlít Rilke halálértelmezéséhez. Ő is az előbbit kívánná felebarátaitól, noha korántsem biztos, hogy jogosan. Az emigrációba küldött Kundera természetesen örül, hogy végre a nagy összefüggések közé vettetett, és készséggel legitimálja a ráoktrojált helyzetet, pedig soha sem tudható, valójában melyik a kicsi és melyik a nagy. A sikerhez, az ismertséghez nélkülözhetetlen a világ színpada, de aki elvan az ilyen megerősítés nélkül, akár egy tanyán is alkothat. Abban viszont igaza lehet Kunderának, hogy a kis nemzetek nyelvi elszigeteltsége másféle akadály, mint amilyennek a bukdácsolók föltételezik, az alkotói népszerűség helyett inkább a szemléletet veszélyezteti. Néhány olvasó, akit jószerével személyesen ismersz, alkalmasint szűkkeblűségre csábít.

*

            Felettébb kellemetlen tévút a regény poétizálása. Lírai hevületében az elbeszélő mintha éles fejhangon visítana. A halmozás, fokozás szétrázta szöveg – amint megkísérled gondolatmenetének rekonstruálását – merő zagyvaságnak hat, és elsöprő hatással bír: mielőtt hasonlóképpen válaszolnál, hisztérikusan lecsapod a könyvet.