Mihelyst nekiülsz a munkának, földübörög egy légkalapács.

*

            Az ellenféllel egybeforrasztó gyűlöletet túlzás. Nemcsak az indulat tesz hasonlóvá, az összekapaszkodás is. Minél hosszabb ideig tart egy dulakodás, annál nagyobb a reakció és gondolkodás, a vélekedések és magatartások harmonizálódásának valószínűsége. A régi ellenfelek lassanként semmiben sem térnek el egymástól, hasonlóképpen vesznek semmibe.

*

            „Élj úgy, ahogy szeretnél!” Ennél gavallérosabb kívánságot még nem hallottál. Teljes szabadságot föltételez, valamint az álmok megvalósíthatóságát. Remélhetnél-e többet? Sajnos, a kívánságaiddal sem vagy tisztában, elég volna hozzátartozóid mosolya is, vagy zajos elismerésre áhítsz, esetleg ihletett munkára? Annyival is beérnéd, hogy kedved szerint utazgass általad be nem járt vidékeken, vagy ragaszkodnál a régóta nélkülözött szenvedélyhez? Óhajaid kizárják egymást, élemedett koroddal sem egyeztethetők. Minek alapján döntenél, mikor csodaszámba megy az is, hogy egyáltalában létezel?

*

            Az idő pulzusa nem egyenletes. Néha olyan szaporán ver, hogy érlöketeit sem követheted, máskor pedig mintha elállt volna a szívverése. Hol kapkodni kényszerülsz miatta, hol unottan szundikálsz. Soha nem tudhatod, milyen passzban találod e labilis állapotú, mániás-depressziós beteget.

*

            Jót tenni is jó, leginkább persze akkor, ha viszonzást vagy köszönetet, de még egy gesztust sem remélhetsz cserébe.