Palotanegyed

            Lomtalanítás

            Elhordanak mindent. Viszik a penészes befőttet és a fejetlen mackót, a repedt táblaüveget és a mindörökre lekozmált lábast éppúgy, mint a csámpás cipőt és a szétnyílt keretet. Más nem marad utánuk, csak az utcát beborító mocsok. Először a hivatásosak érkeznek. Ócska teherautóik már napokkal korábban felbukkannak a környéken. Mit sem törődve a mögöttük araszoló kocsisorral pöfögnek végig a szűk utcákon, a sofőr valamennyi kereszteződésbe bekémlel. Ahol észlel valamit, keselyűként csap le. Gyorsan és szakszerűen válogat a lomok között. Egyik vasneműket keres, szakadozott, koszos ponyvája alatt rozsdás kályhák, kicsorbult, lyukas lavórok, elaggott falikutak tornyosulnak, a másik deszkából rak kazlat a platóján. Akad olyan is, aki háztartási készülékekre szakosodott, villany- illetve gáztűzhelyekre vadászik, hibás porszívót rángat elő az újságpapír bomló kötegei alól, és nem feledi ott a törött rámájú televíziót sem.

            A szakemberek után félprofik következnek. Lada kombival farolnak a kapumelléki dombhoz, néhányuk jobb napokat látott Opellel, Audival járja a környéket. Kiemelik vagy lehajtják a fölös üléseket, a párnázott luxus-utastérben hamarosan lefutott gumiabroncsok szoronganak ontott belű fotóalbumok, billegő kissámlik és kettéhasadt állólámpák társaságában. Határozott elképzelések híján e botcsinálta régiségkereskedők a szerencséjükre hagyatkoznak. Félrehajigálják a furnérlemezeket, fölborítják és kirázzák a tömött kartondobozokat, melyekkel gátat emeltek volna áradó kacatjaiknak az elöntéssel fenyegetett házbeliek. A járdából és az úttestből így lesz vége nincs böngészde, ahová hajnaltól özönlik a szegénység kifogyhatatlan hullámokban.

            Javakorabeli, gyorsan vénült férfiak sereglenek elő nikotintól sárga, hullámos szakállal, kese bajusszal. Lapátnyélen, esztergapadon szélesült tenyerük fölött karomszerűen görbedő ujjaikkal bele-belekapnak egy kabátba, és hosszúra eresztett, szögletesre tört körmükkel föltépik a bélését. Talán a vatelinre kíváncsiak, vagy a zsebekben felejtett álombéli ezresekre? Végül egy felújításnál ottfeledett ólomcső-darabbal távoznak. Szíjas, alkoholtól lemart arcú nők araszolnak a nyomukban, nadrágjuk olajfoltos jogging, tornacipőjüket már papucsszerűen széttaposták. Megszállottan keringenek a zsákmány körül. Loboncos, kifakult hajukat befőttes gumival fogják lófarokba, amitől orruk karvaly-merészségűnek tűnik. Bizonytalan eredetű műanyagvödrökkel bíbelődnek, méricskélik súlyukat, hogy a bedöglött festéktől ennyire nehezek, vagy a megkövesült mosószertől. Nagyokat billentenek a sánta szekrényroncson, és azon tanakodnak, hogy érdemes-e kiterjeszteni fennhatóságukat a sötét foltokkal tarkított matracra is, melyből egy rúgódarab kukucskál elő. Kósza reményeiken gyorsan fölülkerekedik a józan belátás, inkább viseltes alsóneműket gyűrnek a használati múlttal bíró reklámszatyorba.

            Apránként elhordanak mindent, ami halovány emlékét őrzi valaminek. Indokolatlanul hagyott létük maradványaival együtt elhordják az okot és a célt is. Egy évtizede még kivárták az est sötétjét. Fényes nappal, jobb helyeken csak jellegzetes értelmiségi fazonok turkáltak egy-egy tonettszék, vagy faragott láda után. Akkoriban csodálkozva tekintettek feléjük, az új évezredben viszont - melyről annyit regéltek gazdaságtörténészek, statisztikusok és futurológusok – ostoba tékozlás a szemérem.

            High society I.

            Az elegánsnál feltűnőbb, hivalkodóan drága sportkocsi mintha a semmiből vágódnék ki, jóllehet a Bródy Sándor utcai parkolóból tolakszik elő csupán - nagy gázzal. A keskeny járda megfélemlített gyalogosai készségesen engednek utat a fontos embernek. Egy hölgy ül a volánnál, és mialatt fennhangon túráztatja a motort, szemét az előtte sorjázó autókra szegzi. Haja frissen ondolált, kormányon doboló nyúlánk ujjai műkörmöt és francia parfümöt sejtetnek. Hivatali ügyben járhat erre, és sietve távoznék a gyanús környékről, de képtelen az útra kanyarodni.

            A sor végre szakadozik, indulhatna már, ő azonban csak mereng. A gyalogosok sürgetően intenek, mire gépiesen vált, de hátrakapcsol és visszafarol a parkolóba. Amikor végre észbe kap, kocsiját sebességbe teszi, majd rést nyit az ablakon, és artikulálatlan hangon kiüvölt:

            - Mit toporogsz te barom? - azzal csikorogva kifordul, és elszelel.

            High society II.

            Ez a legnagyobb Volvo, ami létezik. Szélesebb a járdánál, rézsút le is zárja, elcsúszni mellette képtelenség. Egy kislány terpeszkedik benne, éveinek számánál legföljebb a bundája kurtább. Mobilt szorongat. Nyugdíjas bácsika kopogtat botjával a járdán, mire reflexszerűen lenyomja az ajtó zárógombját, mégsem tekint föl, tovább keresgél szerkentyűjén.

            - Ha megkérhetném, álljon már egy kicsit odébb!

            A kislány se lát, se hall, de amint az öreg a kocsi visszapillantó tükréhez ér, fölpattintja a biztosítógombot, kicsapja az ajtót, és teli torokból üvölteni kezd:      

            - Segítség, meg akar verni! 

            Meredt tekintetek bámulják, senki sem moccan. Körbenéz, látja az elképedt arcokat, erre hangot vált, és parancsoló eréllyel odavágja:

            - Igazítsd meg a tükröm!

            Comme il faut

            A néni virágot öntöz a függőfolyosón, mikor valaki megszólítja.

            - Pénzt hoztam - mondja a fiatalember -, régi adósságát törleszti a hivatal.

            - No végre - bólogat a szólított, és betessékeli jólöltözött látogatóját. A vendég szakszerűen körbepillant, fölméri a terepet: pénztárca elől, értékek a fiókban. Mire a néni föleszmél, mindez már az aktatáskájába vándorolt.

            - De kérem - méltatlankodik.

            - Rabló vagyok - inti le a jöttment, és sietősen távozik. A szomszédok később sorra gratulálnak a néninek: milyen szerencsés, hogy nem ütötték le.

            Néprajzi ritkaság

            Szitáló nyárvégi csöndben fáradt hang kereng a lépcsőházban:

            - Érdeklik a szőnyegek? Olcsón adom!

            - Lakóház ez, nem vásártér!

            - Akkor inkább elmék, ne haragudjék.

            És a görnyedt férfi mögött egy riadt szemű lányka is leoson a lépcsőn.   

            Elektronikus ügyintézés

            Reggel nyolckor az automatánál áll, hogy lehívja bérét. Rövid idejű üzemszünet - olvassa a monitoron. Továbbsiet, a következőnél hasonló fogadja. Telefonál a bankba.

            - Lefagyott a rendszer, már dolgozunk rajta.

            Egy óra múltán ismét próbálkozik, majd tízkor és tizenegykor is. Délben személyesen megy el a bank központjába, de hiába fárad. Aláírásának valódiságáról az alkalmazottak nem bizonyosodhatnak meg a saját szemükkel, ahhoz is számítógép kell, ami viszont lefagyott.

            - És az ember?

            - Itt? – mutat körbe az egyik hivatalnok, aki észrevette, hogy nem kötött nyakkendőt.

            Idill

            Középkorú pár ácsorog a körút sarkán. A kopaszra borotvált, tömzsi férfiú híjas fogai közül ősi átkok kanyarognak. Válaszul a társaságában tartózkodó éltes hölgy egyszerűen leköpi. Mindjárt elcsattan egy pofon? Dehogy, a férfi kanyarint még néhány cifrát, azután zsebre vágott kézzel hazaindul. Párja elégedetten mosolyog: milyen fess ember, és követi.