Vajon meddig vársz? A kérdés mögött talán egy másik rejlik: és mire? Ez a transzcendencia?

*

            Sétálni volna kedved, ragyogóan süt a nap. Számba veszed, hová mehetnél és leteszel szándékodról. Minek fáradj, ha úgysem járhatsz be új, ismeretlen vidéket. A régit már unod.

*

            Bagóért vennének meg, harminc ezüstöt sajnálnak érted. Pedig ha hitelük nincs, semmijük sincs.

*

            Nincs alkotmányos válság! – mondja a politológusok gyöngye, pedig a közakarat érvényesítését éppen a körültekintés nélkül, sebtében átszövegezett szovjet alkotmány bénítja meg. Vajon a szakmai vakság bír ekkora ostobaságra, vagy a renomé védelme?

*

            Leltározol: sorra veszed ismerőseidet, akikkel együtt kezdtél. Mind tovább hatolt, a kistehetségűek befutottak, a közepesekből sztár lett, a zsenik meghaltak. Kamaszálmokon egyedül te merengsz.

*

            Akár így döntesz, akár úgy, nem marad következmény nélkül. Mégis egymagad csüngsz az okság láncán, a többiek mintha semmibe vennék bilincseit. Ami téged meggondolásra késztet, mások számára nem létezik. Minek ennyit lelkizni? Úgy látszik, a felelősség hozzád tapad, nem szabadulsz tőle. Ezt még értenéd, az egyetemes gondatlanság viszont sehogy sem fér a fejedbe.

*

            Annyi megszállottal találkoztál, annyiszor kuncogtál zabolátlan dicsekvéseken, hogy nehezedre esnék hasonlóra vetemedni. Más viszont nem hisz benned, maradsz tehát hitetlenül.