Végül már csak azért dolgozol, hogy valamivel agyonüsd az időt. Cél nélkül és reménytelenül, íme, a késő ősz. Noha munkád eredménye felől nem táplálhatsz illúziót, legalább vállon veregetheted magad: számottevőt ugyan nem produkálsz, de van stílusod.

*

            Adomázás, sztorizás helyett magával ragadó pillanatok bemutatása, a gesztusok költészete: grimaszok, szavak, tetszetős mozdulatok fölidézése, mindaz, ami szép volt, ami emlékezetes?

*

            Az értelmiségiek szóértése nem vitás. Eléggé kikupálódtak, hogy gondolatmenetüket viszonylag ellentmondásmentesen fejtsék ki, és ne okozzon gondot mások eszmefuttatásának követése sem. Míg szembenállásuk alapja az érdek, esetleges konszenzusuké a sorsközösség. Jobb társaságban nem comme il faut arról diskurálni, hogy a munka, a siker és az elismerés egyaránt a hovatartozástól függ. Aki botor módon nem csatlakozott valamelyik véleményformáló politikai csoportosuláshoz, rég ellehetetlenült. Fölkopott az álla, mi több, értelmiségi státuszát is kétségbe vonták. Akár a ’68 utáni Csehszlovákiában, vagy az ’56 utáni Magyarországon, legföljebb árufeltöltőként keresheti meg kenyerét. Nincs többé független gondolkodó. Itt vagy ott, de szolgálni kell.

*

            Ameddig elkülönült a rabság és a szabadság, a hatalom mindkét félen önkorlátozásra szorult. A diktatúrák fölbomlását a demokráciák zsarnokivá válása követte. Terrorveszély ürügyén – ami inkább az egyes vezetőket fenyegeti, mintsem a népet – példátlanul korlátozzák jogainkat. A személyi szabadság maradékát is fölszámolják, minduntalan betolakodnak intimszféránkba. Üzeneteinkben böngésznek, és a legkülönfélébb adatokat gyűjtik rólunk. Érdeklődnek betegségeink és vagyoni helyzetünk, vallásunk és szexuális szokásaink, családunk és barátaink, szórakozásunk és munkánk iránt. Nincs olyan szeglete az életünknek, amit ne lajstromoznának. Kíváncsiak napi sétánk útvonalára és följegyzik mobiltelefonunk cellaüzenetit, pontgyűjtő- és hitelkártyákkal derítik föl, mit vásárolunk a boltokban. Noha szavazatunkkal segítettük hatalomra őket, potenciális bűnelkövetőként kezelnek, és eredendően bizalmatlanul tekintenek ránk.  

*

            A telítettség az ürességérzettel párban jelentkezik. Beteltél az űrrel.