Az érvényesülés magasiskoláját tiszteled Bob Dylan fölemelkedésében, ahogy agresszív menedzseléssel, hazugságok, lopások árán beverekszi magát az élbolyba, és a napvilágra érve kibontakoztatja legszebb képességeit. Az eredmény szerint helyesen cselekedett, mivel dalai egy nemzedéket melengettek. Produkciója igazolta, hogy nem hiába ragadta magához a lehetőséget. Vajon mire lettek volna képesek a perspektívájuktól általa megfosztottak? Erre nincs válasz. Ők a néma, feledésre ítélt vesztesek. Igazságos ez? A legkevésbé sem, de tényszerűen bizonyítja az etika és az esztétika kierkegaardi megkülönböztetését.

*

            Opera a Peddigton pályaudvaron. Bizarr ötlet. Négyszemélyes darab kórussal, nagyzenekarral, valamint a gyöngébbek kedvéért narrátorral. A hős metrón érkezik – késve, mivel föltartja az ellendrukkerekből verbuválódott kar -, imádottja közben a vetélytárs karjába omlik. Deus ex machina segít oldani e konfliktust. Noha az utazó és hallgató közönség passzív, a kórus föllépése jótékonyan elfedi az együtténeklés hiányát. Legnehezebb feladat az adásrendezőnek jut, mire eldirigálja a szereplőket, az operatőröket és a hangtechnikusokat, jócskán megizzadhat.

*

            A film - mint a képzelet standardizálása. Amióta létezik a mozi, fantáziánk egyöntetűbbé vált, világszerte hasonló képet alkotunk magunknak, bár kétséges, hogy gondolkodásunk, illetve hagyományaink folytán-e, vagy a mesterséges egységesítése miatt.

*

            Hogy egyetlen repülőúton négyszer vizsgáljanak meg, és már a reptérről kifelé menet vegyék el tőled az ásványvizes palackot – hátha bombát rejt -, miközben a poszttól húsz méterre ugyanilyet kínál egy automata, ez bizony a hisztérikus félelmi téboly mélye. Logikát ne is keress, személytelen rendelkezésekre hivatkozva mindenki fölfelé mutogat. Józan ésszel érthetetlen, amit művelnek. Mintha szándékosan kapcsolták volna ki az agyukat, és már csak parancsra lesnének.

*

            Szakmai helyzeted reménytelen. Ahhoz késő már, hogy befuss, és magadhoz hajlítsd az olvasót. A kíváncsiak és élvezők rétegének kineveléséről lemaradtál. Légüres térben lebegsz, kizárólag önmagad szórakoztatására dolgozol, jóllehet feladatod a legkevésbé sem szórakoztató. Inkább kötelesség, robot, ami nélkül mégsem lehetsz meg.