A kielégületlen esztéta bosszúja

            Az antikváriumban Mishima Yukiot szapulják. Elfoglalta a hadügyminisztériumot – anekdotázik egy idősebb férfi a szerző kötetét lengetve -, és ott követett el öngyilkosságot! Hallgatója, aki egy ideje az antikváriust helyettesíti, szervilisen nevet, a mesélő pedig sikerén fölbuzdulva a japán filmek pocskondiázására tér: őrület, amit művelnek, ott az a harakiris, tudja, amiben egy szamuráj megzsarolja a családokat: ha nem fizetnek neki, végez magával. Most képzelje, ilyen ostobaságot, fölfordul tőle az ember gyomra.

            Ha már a históriánál tartunk, fogalmazhatna pontosabban is, de jogosult-e bárki a közbekotyogásra: nem egészen így esett? Ebben az eget verő mocsokban visszatetsző az apróbb-nagyobb tévedések fölhánytorgatása, ahogy az ízlésítélet kétségbevonása, illetve fölülbírálása is. Ugyan melyikünk veheti a bátorságot ahhoz, hogy egy magánbeszélgetés résztvevőjének állításait kiigazítsa? A tárgyszerű hibák helyesbítése már elfogadhatóbb, a belőlük levont téves következtetéseké azonban csak akkor, ha ehhez fölhatalmazásukat adták a beszélgetők - akár szóban, akár ráutaló gesztusukkal, például úgy, hogy bejelentkeznek esztétikai kurzusára.

            Itt nyilvánvalóan más a helyzet, Kobayashi Masaki 1962-es filmjének értelmezése nemcsak a mese részletes ismertetését kívánná, hanem a történelmi környezet megvilágítását is, a korabeli japán társadalom sajátos kasztja számára mit hozott a testőri státusz elvesztése, továbbá hogyan ürültek ki és fordultak saját ellentétükbe az évszázados becsületkódex előírásai. Csupán ezek révén tárulhatna föl az egyes szereplők motivációja, valamint az ördögi csapda, melyben őrlődnek.

            Mindennek tisztázásához az említett jóváhagyáson felül némi időre volna szükség, az antikvárium viszont erre nem kínál megfelelő helyet és alkalmat. A tényeknek, illetve vélt igazának sérelmét a becsvágyában sértett esztéta mindössze akként ellentételezheti, hogy lecsap a polcra megvetéssel visszalökött kötetre. Ha mások művelésén többé nem is buzgólkodhat, önmaga épüléséhez még szívósan ragaszkodik.