Értelmiségi disputának egyaránt helye van az emigrációban és a konszolidált demokráciában. A gyönge lábakon rogyadozó, átmeneti rendszerekben viszont csak arra szolgál, hogy megőrizze a köszönőviszonyt az egzisztenciális függésük miatt egymással szembefordult csoportok között. Nem a megértés hiánya választ el - amin a kölcsönös figyelem enyhíthetne -, hanem az érdekkülönbség. Nyomorú kiszolgáltatottságában az értelmiségi függetlensége csupán illúzió, a pártharcokból egyedül az vonhatja ki magát, aki külföldre menekül vagy az ottani erőforrásokat veszi igénybe. Ám az erre képtelent könyörtelenül eltapossák, balsorsán semmiféle dialógus nem segít.

*

            A boltban hozzád lép egy középkorú hölgy és kinyilvánítja óhaját, hogy a táskádba nézhessen. Határozott nemmel válaszolsz, mire csodálkozva mered rád: ugyan miért nem? Mosolyogva szemrevételezed a meglepett egyenruhást: mit szólna, ha azt tudakolnád, belenézhetsz-e a blúzába? Hökkent csönd támad, azután elköszön.

*

            A bosszantó ismétlődések unalmas világa ez. Mihelyst valamibe belefogsz, máris csöng a telefon. Régen látott ismerősök ostromolnak: akik máskor hétszámra kerülnek, egyszeriben megtalálnak. Gonosz véletlen ez vagy munkád elmarasztaló ítélete? Értelmed az előbbi mellett voksol, háborgó önérzeted gyáva reménykedéssel az utóbbiban hinne, és vitájuk eldöntésére nincs mód. Legföljebb az utódaid állapíthatnák meg, hogy esett, amennyiben figyelemre méltatnának, erre azonban semmi okuk. A rejtély megfejtetlen marad.

*

            Broch mániákusan hajtogatja a megismerést, és terjedelmes filozófiai fejtegetéssel válaszol arra, hogy ha „a művészetre semmiféle kötelesség rá nem kényszeríthető, akkor miért kéri számon rajta a megismerést”. Szerinte „aki megújítja a megismerést, az az idő további menetét alakítja”, mivel „nem más az idő, mint megismerés-változás”. Ha az idő csakugyan nem több, az egyszeri ráeszmélést követően nincs és nem is lehet dolgunk vele, elvégre megismertük a megismerés-változást. Megismerésünk tehát önmagára vonatkozik, és a megismerő aktuson kívüli számunkra mellékes, lényegtelen. De miért is akarnál megismerni, ha nem azért, hogy tágíts világodon?

*

            Száz napos forgatás Bergmannál, jelenetenként húsznál több színésszel, köztük sok gyerekkel (Fanny és Alexander), népes stáb és a legnagyobb műgond. Egy fahrtolás sem könnyű, itt azonban ritkán hibáznak. Szép.