Bajosan láthatsz tisztán ott, ahol érintett vagy, az életedben. Pedig éppen ott volna a leginkább szükséged rá.

*

            Ostoba regény: hol lever, hol fölemel. Miféle ihlet és szépség kényszeríti, hogy szerkezetében is az életre emlékeztessen?

*

            Kései ráismerés: az egykori hatalmi elit kisöpréséhez a demokrácia hajszolása mellett szükség lett volna egy kis forradalomra is, úgy élvezhetőbb volna talán ez a süppedékes új rendszer. A zsarnokság haszonélvezőinek utódai diktatórikus értékrendjükkel és személetükkel kisajátították a demokráciát – és annak eszközeit használják föl a hatalom megszerzésére és fönntartására. A többség pedig saját szabadságvágyának foglyaként enged óhajuknak, és ezzel föladja a demokráciát.

*

            Szolzsenyicin is csak addig jó, ameddig a szembenállást testesíti meg, de eltéved, félrecsúszik, amint szükségét látja valamilyen pozitív állításnak. Remekül kontrázik, útmutatás helyett azonban csak elcsépelt frázisokra képes a szlávok választottságáról, valamint Isten kifürkészhetetlen szándékáról.

*

            Kis híján megbuktál a vizsgán, mikor Vörösmarty költészetéről faggattak. Mentegetődzésed, hogy keveset mondhatsz róla, fölháborította tanáraidat, pedig csak nem fogalmaztál elég kielégítően. Lenyűgözött a hatalmas oeuvre és úgy érezted, képtelen volnál érdemben, hozzá méltón szólani, jóllehet nemcsak költői életművét olvastad, hanem a Lukácsy-Balassa-féle pályaképpel is barátkoztál. Gyanítottad, hogy nem értél meg e poézisre, mégis azt várták tőled, hogy locsogj felőle. Szerencsére vizsgáztatóként sem szabadulhattál a gyötrelmes kudarc emlékétől.