Falkányi patkány rágcsál egy óriási vekni kenyeret az ebédlőben, csupán szürke farkuk látszik, amint elégedetten csapdos. Miért kísértenek mostanában rémálmok?

*

            Babits és a konzervativizmus kapcsolatáról olvasol egy tanulmányt, és hökkenten látod, hogy annak tíz oldalából kettőt Szekfű életútjának ismertetése foglal le. A szerző később is visszatérőn emlegeti a tudós történészt, joggal gyanakszol tehát: levelezésével foglalkozván szánta el magát e más irányú műre. Mintha az irodalom önmagában már nem volna elég érdekes, hol ideológiák tükrében szemlélik, hol más tudományágak művelőinek történetével fűzik össze. Mekkorát zuhant a presztízse!

*

            Szolzsenyicin könyvéből egy dolog világos: Sztolipin nem volt demokrata. Alattvalóinak eszében nem bízott – ahogy egyetlen följebbvalójában, a cáréban sem -, maga irányította az államot, vagyis mielőtt még kezükbe ragadhatták volna a saját javuk fölötti hatalmat, elorozta a többiektől. Mindegy, hogy az adott körülmények között igazolható-e tette vagy sem, megvonta a szabadságot másoktól. Ezzel megsértette az önrendelkezési jogot, ami sine qua nonja minden demokráciának. Akár fel is virágoztathatta volna Oroszországot, nevét akkor sem írnánk arany betűkkel a história lapjaira. Akármilyen gyönge jellemű volt is Bogrov, a gyilkosa, a történelmi igazságosság nevében cselekedett, mikor meghúzta a ravaszt.

*

            Hazád világelső a mindenkori helyzet rugalmas kezelésében. Edzett lakói önálló kezdeményezéssel oldják meg a vezetőik által rájuk zúdított feladatokat. Leleményen megkerülik a botlasztó akadályokat és - bármennyire kockázatos légyen is - a saját fejük után mennek. Másként lépni sem tudnának, úgy gúzsba köti őket a sok átgondolatlan, ostoba döntés. Az ilyen partizánakciók során persze lépten-nyomon megsértik az emberiességi törvényeket. Állandó megaláztatások közepette, tartás nélkül veszkődnek, de ez az ára annak, hogy egyáltalában tengődnek még. A büszkeségükön tipornak, hogy enni tudjanak.

*

            Még hogy szépeket írj, effélével vajon minek bosszantanak? Kecsegtetőre formáld a csúf emberi világot, pumpálj levegőt a présbe, a csók édességével cseréld föl az elhanyagolt klozetek bűzét, értékelvűséggel a haszonelvűséget, vagyis hazudj, hogy ha te már nem, mások legalább vigasztalódjanak. Ne törődj a valósággal! Feledkezz meg róla?