A felejtés előnyeit a hibázók élvezik, az áldozatok csupán megkönnyebbednek általa. Hátrányai azokat sújtják, akik mit sem tudnak a történtekről, és így a következő áldozatokká válnak.

*

            Megregulázták a kínai piacot, az árak tehát nőnek, és a kereskedők többé már nem akarnak eladni. Közönyösen gubbasztanak pultjaiknál, vagy szenvedélyesen verik a blattot. Az árak felszöktek, mindössze néhány szegény kódorog arra reménykedve, hátha talál valamit olcsóbban. A kosz és a rendetlenség viszont a régi.

*

            Evidencia a magyar politikában, hogy mindenki hazudik. Újabb fejlemény a harsányság. Túlkompenzálják a szégyenérzet hiányát.

*

            Szolzsenyicintől korántsem idegen az önkény. Ha kellő igazolást nyer valamelyik társadalmi csoport (jelesül a parasztság) megerősítése által, határozott rokonszenvet mutat iránta. Talán úgy véli, hogy mindenki számára vállalható a nemzeti egységért hozott áldozat. A tulajdonszerzésen felül bármiben korlátozhatják, elvehetik akár az életét is. Egy mélyen hívő írónak kevesebbet érne a lélek, mint a kenyér?

*

            Egyetemi tanár, művelt, pontos. Eljárása is kifogástalan. Csak éppen működésének célja kétséges. Kortársaival szövetkezve apologétaként igazolná munkáikat, vagy inkább törekvésüket, hogy megéljenek az irodalomból. Cserébe maga is ennek eshetőségét kéri. És az üzlet megköttetik! Segít lenyomni az olvasó torkán, amit a többiek termelnek, viszonzásként ideológusként és költőként egyaránt befogadják. Mindenki jól jár, csupán az a fránya irodalom vész el, az olvasásról leszoktatottakkal egyetemben. De velük ki törődne? Régóta nem hoznak már pénzt a konyhára.