Sambhala

            A dalai láma magyarországi látogatásáról értesít a tibeti misszió és ígéri, hogy sajtótájékoztatóján részletes programmal is szolgál, továbbá megajándékoz néhány kiadvánnyal. Utóbbiak egy európai kultúrán nevelkedett számára nehéz olvasmányt jelentenek, érdeklődésre így inkább Tendzin Gyaco programja számíthat. A rokonszenvesen szerény egyházfő azon kevesek egyike, akik méltó módon képviselik egy megszállt ország üldözött népét és hitét.

            A korábbi évekhez képest sokat romlott a biztonsági helyzet, az állandó fenyegetettség miatt előre be kell jelentkezni már a tüntető részvételhez is, ez viszont nem jelenthet akadályt egy szabadságpártinak. Legott válaszol az invitálásra, aggodalmasan megjegyezve, hogy jelen helyzetben korántsem ígérheti biztosra a cikket, elvégre ki tudja, melyik szerkesztőség enged a nagyhatalmi nyomásnak és tagadja meg közlését. A bejelentkezésre hibaüzenet érkezik: a Sambhala központ számítógépe telített, nem tudja fogadni küldeményét. Miután fölmerül a hekkelés gyanúja, ismét elküldi sorait, hátha ezzel segíthet vélt barátainak.

            Levelére hamarosan újabb érkezik, melyben arra hívják föl figyelmét, hogy a rendezvényre kizárólag sajtóigazolvánnyal léphet be. Föl sem merül tehát az együttműködés gondolata, támogatás helyett inkább olcsó potyázási szándékra gyanakszanak. Úgy sejtik, az ő kontójukra gazdagodna egykét könyvvel. E föltevésen hogy meglepődne az idelátogató egyházfő, és mint csodálkozna bizalmatlan követőin! Barátságtalan gesztusukhoz vajon mit szólnának azok, akiknek a szó szoros értelmében létfontosságú a nagyvilág figyelme, érdeklődése?

            Jobb nem belegondolni.