Alacsony hinta: dicséretével először égbe emel, azután mélybe taszít. Vajon miért teszi? Ha sarokba szorítanád, talán maga sem okolhatná meg. A megszokás dolgozik benne: akibe belerúghat, belerúg. Versenytársai kivétel nélkül az ellenségei is, örömest megsemmisítené őket, vagy ha erre képtelen, legalább borsot törne orruk alá. Elrontott közérzetük mindenképp vigasszal szolgál neki.

*

            Nagykanállal habzsolja az életet.  Helyesled. Az ő korában hasonlóképpen tennéd. Pillanatnyilag azonban nosztalgiát sem érzel az események sűrűje iránt. Tágabb környezeted undorít.

*

            A kor és a betegség csúf, ragadozó vonásokkal csúfítja el. Bólogatsz néhai barátod felé: helyesen tette, mikor elvált. Az ilyen karaktereknél extrémitásig fokozódhat az önérvényesítési hajlandóság.

*

            Megrendültségéről biztosítja hallgatóságát. Kár, hogy belebakizik a felolvasásba, mert így nemcsak arról tájékoztatja a nagyérdeműt, hogy beszédét mással íratta meg, hanem érzéseinek talmiságáról is. A legszomorúbb azonban, hogy sejtelme sincs, mire kényszeríti a protokoll.

*

            Azon töprengsz, művedbe nem vonhatnád-e be a jövőt is, majd szerencsésen ráébredsz, hogy mennyire távol vagy tőle. Messzesége talán még reménybeli olvasóidnak is beláthatatlan, nemhogy neked, aki már a kilincset fogod.