Herbert Ernest Bates: Jó széllel francia partra ford.: Róna Ilona (Európa 1965)

            Talán figyelmetlenül olvastam, de nem találtam okát a címnek. Ellenálló-regény, minden a hősiesség körül forog, mintha az életnek nem volnának más dimenziói. A főszereplőt megmentő lány szerelme politikai rokonszenvből fakad, ahogy érzésének viszonzása is. Íme, egy minden komplikációtól mentes háborús szerelem! Mit sem tesz, ha a férfi félkarú, ahogy műveltségi különbségek, eltérő szokások, értékrendek, az életnek keretet adó birtok elvesztése, az apa öngyilkossága, a nagymama magára maradása is mellékes. Csupán egy a fontos: a másik is a németek ellensége legyen. Ilyen szűkös motiváció talán kevés egy regényhez. E munkát fennkölten bestsellernek hívják, póriasan meg ponyvának titulálják.

73. Herbert Ernest Bates: A jacaranda-fa ford.: Vajda Miklós (Európa 1965)

            Az előzőnél öt évvel később született, és valamivel jobb is. Az indítékok számát a szerző megduplázta, a kettő pedig már konfliktus-forrás, ami hasznára válik a mesének. Ponyvának még mindig ponyva, de már Hemingway utánzat.

John Updike: Nyúlcipő ford: Réz Ádám (Európa 1970)

            Gyönge írás a dühöngő ifjúság szemléletével és stílusjegyeivel fölékesítve. Többször is abbahagyom, végül csak becsületből olvasom végig. Rettenetesen túlírt, semmitmondó részletezésekkel tele, és mintha maga sem tudná, mit ajánljon. Hősei folyton karaktert váltanak, energikus figurákból ernyedt ténfergők, majd neurotikus menekülők lesznek – megokolás nélkül. Rogyadozva cipelik kilátástalan életük terhét. A benzin viszont olcsó, akár a tornacipő, így kedvükre loholhatnak. A hős névválasztása otromba ötlet, híven mutatja azonban a gondolkodás szintjét.