Csapody Miklós: Késői ünnep - tanulmányok és kritikák – (Korona Kiadó 2008)

            Megnyerő kiadvány, mainapság már az is szívet melengető, hogy keményborítós és grafika díszlik rajta. Tanulmányok és kritikák olyan gyűjteménye, ahol föltűntetik a megjelenés helyét, mi több, a kötetet névmutatóval teszik használhatóvá – szinte hihetetlen!

            A címen viszont fönnakadok: a politikai rendőrség ténykedéseivel foglalkozó írások már témájuknál fogva sem ünnepiek. Megértem, ha a sors ajándékának tekinti, hogy e galádságokra - legalább részben (sajnos, csak kis részben) – fény derült és immár írhat róluk, ám ez inkább szomorú kötelesség, mintsem örömteli, fölszabadító gesztus. Elémelyít a sok szenny, melynek láttán most sem érzek egyebet gyomrom háborgásánál.

            A kritikus választásán látszik, hogy hasonló korú. Fiatalkori emlékeim kísértenek. Sinkó – mormolom, és sóhajtva gondolok a tilalmas betűtengerre, ami azért – visszatekintve – korántsem tűnik olyan fontosnak és érdekesnek, mint hittem volt. Zalán – akit úgy kedveltem és kedvelek ma is. Zelei – aki föl-fölbukkan és eltűnik megint. A rejtélyes Baka, és persze a kutyás Géczi. Az eseményszámba menő Ver(s)ziók! Noha Herbsztet nem ismertem, Herkerlét viszont igen. Azután Lábass kötete, és persze Tar személye, kit elhallgatásán méltatlankodva igyekeztem beljebb segíteni, míg ki nem derült irodalmon túli munkálkodása is. Szabados koncertjeire magam is sűrűn eljártam Kassákos koromban, kevés tehát az olyan szerző, kivel nem keveredtem valamilyen viszonyba. Írni kellett volna róluk, és jó, hogy mulasztásom nem terhel tovább.  

            Az egyik méltatott könyv azonban kilóg a sorból: mint keveredett ide Sereg András politikusi életrajza? Egy miniszterelnök ritkán alkotó ember, bármiként vélekedjünk is róla, portréja nem illik a többi mű közé.

Gábor Andor: Doktor Senki (Szépirodalmi 1961)

            A regény 1917-es és nyoma sincs még benne a későbbi vakbuzgó propagandista működésének. Afféle rossz magyarsággal előadott újságírói történet. Heltais, Szép Ernős bestseller, erős Mikszáth-utánérzésekkel. Tizenkettő egy tucat. Akad viszont egy érdekes bekezdése a 242. lapon, ami a közállapotok konzerválódásáról tanúskodik: „a kormánypárti újság embere mindig ellenzéki, s az ellenzéki lapé kivétel nélkül kormánypárti” Azaz a sajátjukat ismerik, de reménykednek, hátha akad kiváló is az ország első négyszáz embere közt. Érdekes a zsidó emancipáció igénybejelentése, ami mintegy regény a regényben. Az alsó középosztály túlreprezentált, a felső viszont üres, ide jelentkeznék a derék milliomos, ki báróvá emelkedne (1917-ben meglehetősen kellemetlen képzettársításokat kelthetett e törekvés - lásd. hadiszállítók).

Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor ford.: Doromby Károly (Európa 1964)

            Unalmas, sótlan, száraz, szálkás, olyan, akár a váltig korholt, csepült és glosszázott német néplélek. Regénye mintha csak egy pipa volna a kijelölt feladatsor mellett: igen, ezt is teljesítettem, gyóntam a világ előtt. Szava érdektelenségén még a „korszerű” szerkesztés, vagyis a buzgó tördelés sem segít.