Írnom kell! – kesereg a darab egyik figurája, pedig kell a fenét! Magad sem teszed, legföljebb a lelked szakad belé.

*

            Az akadályok rendje: valahányszor munkához látsz, seregnyi teendő tolul föl előtted. Tekintsd e jelenséget sajátos teljesítménynövelőnek, vagy inkább metafizikai gonoszságnak, az ördög incselkedésének? Egyik verzióban sem hiszel, mégis elgondolkodtat az ismétlődő tapasztalat, melyet vajmi nehezen tudhatsz be antropomorf gondolkodásod produktumának, holott a pszichoanalitikusok módjára szívesebben könyvelnéd el belső gátlás gyanánt. Lehet, hogy a vallásos meggyőződés egyik forrására bukkantál?

*

            Néha hetekre kihagysz. Engedsz a véletlen irányzatos szeszélyének és hagyod, hogy sodorjon az ár. Egyetlen gondolat meg nem környékez. Olyan vagy, mint amilyen egyébként volnál, ha egy újabb véletlen – talán időlegesen - nem emelne ki a bárgyú öntudatlanságból.