Bach. Végre valami, ami nemcsak szép és jó, hanem tisztességes is. A zeneköltő nem lopta el a kávépénzt, és a másik orra alá sem rondított.

*

            Lesed a táncolókat és közben mozdul a lábad. Csatlakoznál? Késő, öreg vagy már. Csupán a lábad jár még a muzsika ütemére.

*

            Januárvégi öröm: a tél visszatértével fenyegetettek az időjósok, mégis haloványan kéklik a háztetők felett.

*

            Szembetalálkoztok, népes sleppel érkezik. Zavartan üdvözlöd, nem szeretnéd kimutatni, mennyire öregnek és formátlannak találod. Köszönésedet leereszkedően fogadja, majd tovahullámzik. Csak távoztával eszmélsz rá, hogy nemcsak testében rútult meg, erkölcseiben sem makulátlan többé. Bach-huszárnak szegődött, minisztériumi főtanácsossá avanzsált egy zsarnok mellett. Szégyenkezel feledékenységed miatt, de hiába, először mindig az embert nézed, és csak utána jut eszedbe státusza, rangja.

*

            Gyomlálgatsz, és furcsállod, ha irtásod nyomán csökken az állomány? Több lesz pedig, mint amennyi volt.