A televízióban látod a producert, amint kimondja, amit húsz éve dédelgetsz magadban, mivel nincs hol kimondanod. Övé a dicsőség, tiéd a nyugalom. Ha sajnálkozol emiatt, rosszul teszed, egyedül az igaság kinyilvánítása fontos, más nem. Persze ha módodban lett volna! De nem volt.

*

            Szokott sétádat teszed a leányfalusi parton, a focipályánál kaptatsz föl a benzinkúthoz, majd a templom felé térsz, és ráfordulsz a Szent Imre útra, melynek végére jutva visszakanyarodsz a Dunához. Évek óta ezt az útvonalat járod. Szívesen mennél másfele is, de nem áll módodban a válogatás. A megrögzöttség korántsem csak agyi probléma, rendszerint az ingerszegény, sivár környezet bír efféle kényszercselekvésre.

*

            Ahogy gyermekkorodban, úgy korosodván is újra meg újra rácsodálkozol testedre. Ismétlődő tapasztalataid között mindössze annyi a különbség, hogy míg ifjan hibátlan működésében gyönyörködtél, most meghökkentő zavarain álmélkodsz. Sehogy sem fér a fejedbe, miért nem vagy képes olyasmire, ami eddig igen. Fordulj talán az orvoshoz? Az öregedésen patikaszer nem segít. Ja kérem – mondaná atyai barátod -, valamibe bele kell halni!