Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok ford.: Vermes Magda (Európa 1975)

            A szerző általam ismert féltucatnyi könyve közül ez a legjobb, úgy használja a sémákat, hogy közben nagyot fordít rajtuk. Agyafúrtan lóvá teszi olvasóját, ki végül egészen mást kap, mint amire számított. Hercule Poirotnak ugyanis - nem győzi hangoztatni – sohasem a bűneset számít, csak az ember, vagyis annak pszichológiája. Saját felismerő készségét és logikáját a lelki sajátosságok elemezésénél hasznosítja, és ekként ér el sikert. Akármennyire ómodi fogás egy jámbor narrátor szerepeltetése, nélkülözhetetlen a külső szem. Agatha Christie mégsem varrhat mindent Hastings nyakába, és a kapitány figurája arra is alkalmas, hogy csipkelődhessen az elbeszélőnél is tájékozatlanabb olvasón, mintegy rajta töltse ki mérgét. Vajon miféle tapasztalatokat kompenzálhatott így? Egy pont után bizonyára ráeszmélt arra is (amire sokan rájöttek már), hogy a helybéli olvasó szereti, ha megalázzák.

Barátdalok és szerelmes énekek – galego-portugál versantológia ford.: többen (Íbisz 1999)

            A „Portugál Műhely” 10. kötete a provanszál szerelmi líra Ibér-félszigeti változatát adja közre, meglehetősen vegyes értékű fordításban. A három férfiú viszonylag elfogadhatóan tolmácsol, a hölgy azonban botrányosan gyöngén. E versek tematikája szűkös, mindössze variációnak tűnnek, holott – a tudós kommentár szerint – gazdag líra (az említett kommentár sajnos agyonelemzi). Egykét jó vers persze akad, de bajosan állítható, hogy a fordítás ihletettsége miatt-e, vagy eredeti mivoltában is.

John Updike: Az eastwicki boszorkányok ford: Göncz Árpád (Európa 1986)

            Mintha egy szószátyár ember műve volna e háromrészes, filmbéli feldolgozásától idegen regény. Alkalmanként „irodalmias” lírásokba bonyolódik, és eldönthetetlen, hogy a szerző ennyire zavaros, nagyzoló, henyén fogalmazó skribler, vagy a fordító veszett el mondataiban. A történet kellemes imbolyog a realitás és a mese határán, a sok fölösleg miatt azonban nehezen követhető. Jók a karakterek, a föltevések már kevésbé, amit pedig a szexualitásról összehord, annak se füle, se farka. Késztetései helyett Updike inkább a kordivatnak enged. (A filmváltozat készítői pedig csak egy lehetőséget dolgoztak ki.)