Mint egy szoba alkonyatkor, lassan elsötétedsz. Fekszel ágyadon és várod az álmot. Helyette belül fölkapcsolódik egy lámpa. Éberré válsz, nincs türelmed a heverészéshez. Fölkelsz, öltözöl, sietsz a munkához. Öntudatlanul is követed a természet rendjét és nemed szokásait: a fény fogyatkozására eltompulással felelsz, míg a kigyúló világnál napi tevékenységedet folytatod.

*

                        Elvarázsolt fazon: kék gömböt álmodik maga köré, ami szigetel és véd. Ott él a maga teremtette Univerzumban, és jól érzi magát. Éppenséggel így is lehet, csakhogy minek?

*

            Némi feszültséget érzel az ifjú házasok közt, mintha elégedetlenek lennének egymással. Vajon eljutnak-e a csalódásig, vagy helyzetüket csöndes beletörődéssel fogadják? Amint rájuk villantod szemüveged, stréberként felelnek: teljesítik az elébük állított követelményeket! Saját életükhöz egyelőre még nincsen merszük.

*

            Kedvesed egy régi videó-felvételen. Tetszik. Miközben ámulsz rajta, féltékenységet érzel. Beértél volna a szeretetre?

*

            Pascal fogadásáról olvasol: megéri hinni Istenben, mert ha létezik, meghálálja, ha nem, hátrányod akkor sem lesz a hitből. E föltevés egy teológustól származik és nem valamelyik tőzsdei alkusztól.