Mitől fakadnak sírva a meglett korú németek, mikor a fal lebontására emlékeznek? Talán egy jelképes, nagy, fölszabadító élménytől, míg az itt tengődők beérhették Szűrős Mátyás KB-tag október 23-i közleményével, amin ugyan ríni éppen lehetett, de csak a megszólaló pofátlan tolakodása miatt.

*

            A legjobb hollywoodi filmekben rendszerint egy különleges, telített pillanatból robban elő a történet, annak energiáján él olyan látszatot keltve, mintha éppen létrejöttéért küzdene. Azután utolsó kvantumjáig fölemészti tartalékait, mivel a csoda elviselésére képtelennek ítélik a közönséget. Úgy vélik, sok lenne neki, túlesne az elfogadhatóság határán, és arra sarkalná, hogy: változtasd meg éltedet!

            E reminiszcencia miatt érdemes moziba járni, ezért nézed meg tucatszor is az olyan kommersz vígjátékot, mint amilyen a Sztárom a párom, ahol minden álom egy véletlen folytán valósággá lesz. Amit Julia Roberts futó csókja után még látsz, csupán a maradék fölélése. A happy end nullpontján végképp kihuny az izgató mese.

*

            Leveledre sértő választ kapsz, és hiába forgatod, nem érted, miért. Úgy látod, korántsem írásod tartalma vagy formája késztette acsarkodásra a válaszolót, szemében te magad vagy a szálka, mivel olyasmire emlékezteted, amiről szíves-örömest megfeledkezne. Bármennyire unod és utálod az ilyen időpocsékolást, keményen feleletet adsz, hogy lássa, nem ijedtél meg. Ha félelmet gerjesztene, magán próbálja először.