2011. április 6., szerda


            Joyce temetés-leírása ma is időszerű. Ugyanaz a részvétnek álcázott közöny, riadt félrepillantás, kínos feszengés. Mintha száz év nyomtalanul suhant volna el.

*

            Hát lehet erről beszélni? Vajon mit mondhatnál neki? Elég a puszta negáció, hogy romba dőljön minden. A pozitív állítások megalapozatlanul lebegnek, hazugságnak tűnnek. Tényszerűen mindez bizonyíthatatlan, csupán hozzáállás kérdése, miben hiszel és mit hirdetsz. Hiányolod a tényeket, a tárgyilagos ismeret lehetőségét, és a szilárd bizalmat. XIX. századi figura vagy.

*

              Amikor meghalt Cseh Tamás, a búcsúztatók nem feledték el megjegyezni, hogy valamilyen keresztet kapott. Errefelé két esetben tűntetnek ki valakit: ha a miniszterelnök barátja, vagy ha állapotát menthetetlennek ítélik. Eleven díjazottra nincs szükség, máskülönben elbízná magát!