Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről (Budapest, kiadó megjelölése nélkül 1942)

            Vélhetően a szerző saját kiadása. Interjúalanyai festők, szobrászok, valamint egy építész és egy belsőépítész. Célja annak bizonyítása, hogy az adott háborús körülmények ellenére is lehetséges a művészet és akadnak még követői a modernségnek. Irányzatként a kubizmust emeli ki – akkoriban vélhetően ez tetszett neki –, valamint a párizsi iskolát, melyet a politika éppen tabunak nyilvánított. Hogy maga sem veti meg a politizálást, már előszavából kitűnik: „akik akarták az autarkiát, vagy autarkiára kényszerülnek, bizonyos értelemben kikapcsolódnak a világ áramköréből, segítség nélkül maradnak és előbb vagy utóbb eljutnak saját erőik kimerítéséhez.” Esztétikai fejtegetései figyelmet érdemelnek, bármennyire elfogult is, fogalmazványaiból tanulni lehet. Kár, hogy a mellékelt kópiák silányak.

Kassák Lajos: Kis könyv haldoklásunk emlékére (Új Idők Irodalmi Intézet 1945)

            Sajátos kiadvány, minden ízében az előző évhez kötődik. Kassák írással védekezett szorongásai ellen. Műveit prózaversnek mondja, holott inkább menekülési kísérletek az ideák világába. Fölhasznál vallásos képzeteket is, mindent, amit maga körül talál. Írásainak nincs témájuk, a félelmem túl másról nemigen szólnak, nyugalmas pillanatokban ezért nehezen olvashatók. A kötet második felét 44-es naplótöredékek sora teszi ki, melyek érdekesek, bár konkrét életanyaguk kevés, mintha ezekben is csak a lélek bujdokolna. Szerzőjüket csakugyan megviselhette a háború.