Nyomorúságodban kézből kontrázod a marxi dialektikát: minőségi éhezésed ugyanis mennyiségi csap át, a várt folyamat fordítottja zajlik. Eddig mindenből a legolcsóbbat vásároltad, most már seregnyi dolgot meg sem veszel, inkább koplalsz.

*

            Szórakozottan figyeled, mint szöszmötöl rajtad a gyakorló orvostanhallgató. Szorgoskodása jólesik, bár tudod, nem neked szól, az oktatója előtt vizsgázik. De veled, és ez is valami!

*

            Sziesztázni vágynál, mégsem fekhetsz le, a pénzes postást várod. Igen, elsőrendű kötelességed óvni most családodat az éhezéstől. Még akad persze ennivaló, utolsó forintjaidon vetted, de ha nem kapod meg a családi pótlékot, holnap már nem lesz mit adnod nekik. Kisgyermekkorod halványult emlékei élesednek, amit elkerülni szándékoztál, anyád szerepében lépsz színre. Nehéz szerep, a legkevésbé sem testhezálló.