Rittyents egy nekrológot! Megteszed. Utóbb kissé szégyenkezel, nem kellett volna így összecsapnod. De mit végezhetsz félóra alatt? Mint egy újságíró, lapzártakor.

*

            A túlvilágba vetett hit olajozottan működik, még túl is teljesít, mikor szinte népünnepéllyé változtatja a gyászt. Sorra érkeznek a kondoleálok, és úgy gratulálnak a közeli hozzátartozó elvesztéséhez, mintha egy boldog esemény következett volna be: gyermekszülés, nász. Bár – ha meggondoljuk – a halott csakugyan megkönnyebbedett, hiszen mi jó érhette itt?

*

            Agresszív szerzetes, aki úgy rendelkezik a gyászolókkal, mintha az alávetettjei volnának. Álljanak föl, üljenek le! Gyanakszik persze, hogy a megjelentek zöme nem ismeri a szertartást, bár szólhatna finomabb is. Hozzászokott azonban Isten konok követelődzéséhez, és ellentmondást nem tűrő modorát majmolja. Ha ezzel jár az emberi világ elhagyása, köszönöd, nem kérsz belőle.