Az vagy, aki nem lehetnél.       

*

            Korszerűtlen megjegyzés: mennyivel érdekesebb magánemberként az író! Füst művei nem érnek föl az életéhez. Egyáltalán akad olyan alkotó, aki nagyobbat teremtene annál, mint amennyit kiélt magának? (Shakespeare, Tolsztoj, Goethe kivételek, és Byron néhány sora, esetleg Villon.) Oeuvre-jük fájdalmas kudarc, legjobb esetben is halovány másolata annak, amit tapasztaltak, kitaláltak, elszenvedtek. Lehet, hogy a szépirodalom, mint tömegtermelés, ostoba félreértése a kötelességeknek és lehetőségeknek, az író teendője más: életének mániákus rögzítése, és dokumentált pályájának elemző fölrajzolása? Ami fikció, tulajdonképpen nem egyéb kertelésnél, szégyenlős rejtőzésnél, melynek sutaságát a kaján olvasó élvezi, tanulásra és gyönyörködésre viszont a közvetlen szólást használja?

*

            Táplálhat-e szeretet a közöny? Gyakoribb, hogy a helyébe lép, és merő kényelmességből úgy tesz, mintha érzelmek állnának az érzelemnélküliség helyén.