Kételyek

            Talán soha nem találkozhattunk annyi hazugsággal, mint éppen a társadalmi nyilvánosság korában. Lám, a terrorista-vezér meggyilkolása körül is bűzlik minden. Annyira ellentmondásos a tájékoztatás, hogy többé-kevésbé joggal föltételezhető: szándékosan maszatolnak. Egyes hírek szerint hosszú ideje ismerték búvóhelyét, egy, a pakisztáni katonai akadémia szomszédságában álló, erődszerűen megerősített házat, arra viszont senki sem ad magyarázatot: miért nem rohanták le már korábban. Eltűnt a holttest is, fénykép sincs róla. Akció közben a hivatalos jelentés szerint egyetlen amerikai sem sérült meg, pedig a támadó helikopterek közül az egyiket lelőtték. A hadművelt szigorúan titkos volt, a hírügynökségek tudósítói mégis azonnal tudták, miről szól a soros bejelentés. Spontán tűntetők bukkantak föl a Fehér Ház közelében, akiknek öröme - hogy, hogy nem - éppen kapóra jött a súlyos népszerűség-vesztéssel küszködő amerikai elnöknek. A hírmagyarázók sietve tudatták: végre meggyöngült az Al-Kaida, holott évek óta arról beszéltek, vezérük beteg és érdemi befolyása nincs már a szervezet működésére. A latin kultúra hatása egyedül Berlusconi nyilatkozatában mutatkozott meg, aki szerint minden gyilkosság sajnálatos. Mások viszont szóbűvészkedéshez folyamodtak, a likvidálás, a kiiktatás és hasonló kifejezések alkalmazásával igyekezték kerülni az emberölés néven nevezését. Közben az is kétséges, vajon a nyugat számára hasznos volt-e, ami történt, mert ha csakugyan akkora csapás érte a terrorizmust, mint hírlik, minek erősítenék tovább az óvintézkedéseket? Még abban sem lehetünk igazán biztosak, létezett-e egyáltalában az obskúrus figura, vagy Oszama bin Laden nevű fantom kergetése csupán arra szolgált, hogy kövérre hizlaljon sok biztonsági szolgálatot, és ürügyet kínáljon körülményeink rontására, valamint megfosztásunkra a szabadságtól. E kételyeket vajon ki, hol, mikor és hogyan oszlatja el a demokrácia iránt növekvő bizalmatlanságban?