Erős a visszautasítás. Továbbra is csodálkozol, mi készteti ismerőseidet, múltad tanúit, olyan vehemens ellenállásra. Nem leled az indítékot, noha egységes magatartásuk azt sugallja: komoly okuk lehet rá. Talán nincs benned elég szeretet, esetleg fennhéjázó vagy, elutasító? Korrelációt vélsz fölfedezni társadalmi helyzeted és az irántad tanúsított figyelem között. Amikor „fönt” voltál, tolakodón kínálgattak barátságukkal, és most megvonják tőled érdeklődésüket. Számítók lennének? Ha egy-kettő az is, zömük nyilván csak a közvélekedésnek enged: így szokás, erre késztet a tapasztalat, ilyen a magyar társadalom. Torzulásaihoz magad is hozzájárultál, nesze, edd meg tehát, amit főztél!

*

            Nemcsak téged nyomaszt a komponálási képtelenség, másokat is. Lustaság, esetleg gyöngeség, az ihletet hiánya rejlik mögötte? Hovatovább meglep, ha találkozol egy kidolgozott történettel. Hol az elmélyedés, vagy a környezet ilyen? Hiába tépelődsz, úrrá kellene lenned a nehézségeken.

*

            Kóros érzékenységtől szenvedsz. Amennyiben azt olvasod hősödről, hogy beteg és nagy fájdalmak gyötrik, rosszul érzed magad. Sanyarú állapotod addig tart, ameddig be nem fejezed a történetet.