A tárgyak konok realizmusa

            Éjente misztikus kísértések érnek, fölkelsz például, hogy a nassolj valamit. Meggybefőttre esik választásod, és ahelyett, hogy késsel feszegetnéd a vákuumzárás fedelet, egy arra rendelt fogóval ragadod meg. Az üveg azonban kicsúszik szorításodból, és előbb az asztal sarkához koccan, majd alápenderül a kőre. Száján, valamint a talpából kitört szilánk helyén már bugyog is elő a vöröses lé. A konyha egy mészárszékre emlékeztet, lódulhatsz felmosórongyért.

            Felitatod a foltokat, és lapátot, söprűt keresel, hogy összekotord a maradékot. A becstelen szilánknak persze nyomát sem leled, csupán kétbalkezességed jelein bosszankodsz: a bemocskolt asztalon, a mosogató csíkos oldalán, a hűtőszekrény végigcsurgatott ajtaján. Még a gatyád is nedves lett, papucsodban tocsog a ragacs. Tisztálkodás közben csöpörészés zaja üti meg füled. Szerszámért indulsz, elzárod a strangot, és megbontod a csapot, de nem leled a szivárgás okát. Tömítést cserélsz, a csöpögés mégsem áll el. Tartalék betéteket keresel, kicsavarod a régit és helyébe újat illesztesz. Az idegesítő lárma azonban nem szűnik. Ismét zársz, megint bontasz, másik betéttel kísérletezel. Hiába, a vízcseppek makacsul kopognak tovább. Éjjel egy van, különbet úgysem tehetnél, dolgavégezetlenül rakod el szerszámaidat, és napirendedbe iktatod a csapvásárlást. A várható kiadásért pedig a befőtt maradékával vigasztalódnál.

            Papucsod azonban még cuppog a kövön. Vizet engedsz, tisztítószert öntesz a vödörbe, fölnyalod a konyhát. Mit sem használ! Végigdörgölöd lábbelid alját, és végre nassolni kezdesz. Borús képzetek ostromolnak közben az engedetlen tárgyakról, melyek révén kaján hatalmak űznek csúfot belőled. Gúnyos kísérőzeneként hallgatod a mihaszna csap muzsikáját. Kézmosás után hirtelen csend telepszik a konyhára. Hát persze, a hideg vizes blokkal babráltál, noha korábban a meleget nyitottad meg.