Ismerős kap el a legnagyobb tülekedés közepette és mesél. Udvariasan bólogatsz, a pletykákat nem ismered, mi több, nem is érdekelnek. Jobb híján azt találgatod, milyen ember lehet e szószátyár, de ez is csak afféle pótlólagos kíváncsiskodás. Csupán azért gerjeszted, hogy ne ácsorogj olyan sután ásítozva.

*

            Balkézzel nyúlt mindenhez és szerencsétlen alkoholistává züllött, a képei viszont jók.

*

            Olvasod, hogy egykori cimborádat magas kitűntetésre terjesztették föl idegenben és csodálkozol.  Az efféle nem szokás idehaza. Furcsállod is a dolgot: ugyan hol és kinek fontos még az írás?