Életed díszletei közt idegenként ténferegsz. Nincs közöd ahhoz, aminél asszisztálnod kell. Unod magad.

*

            Mert elhagyatnak akkor mindenek – mormolod. A jó költő persze célba talál.

*

            Jobb híján magad elé képzelsz egy világot, és mivel a tied, amit teremtesz, nem kétkedsz víziód igazában. Váltig csodálkozol, ha valaki eltérő képet alkot arról, amiről neked biztos tudomásod van.