Újabb meghívójához az ismeretlen szervezet vezetője búcsúsorokat mellékel, melyben arról tudósít, hogy fölhagy tevékenységével. Egyetlen rendezvényükön sem jártál, és bár sajnálod a levélíró visszavonulását, inkább saját tudatlanságod késztet ámulatra: sejtelmed sincs, mint kerülhettél levelezési listájára. E társasági rejtélyt azonban könnyű szívvel nevezed az élet mellékes csodájának.

*

            Az agónia fájdalmának ellensúlyozására kábító vegyületek szabadulnak föl a bomló szervezetben, és gyönyörűséges látomásokba göngyölnek, mintegy szépen szőtt halotti lepelbe. Föllépésükre készülve olykor próbát tesznek e csíntevők álmodban is.

*

            Járod a sírkerteket: mindenfelé kövek, csak kövek. Nincs köröttük ember. Elhalt hozzátartozóid meghúzódnak az emlékeidben, múlásoddal együtt ők is múlnak, és ezen semmilyen márványobeliszk nem változtat. Gyermekeid közben unottan lődörögnek, élvezik az őszi napfényt.