Noha álmélkodsz az organikus építészet csodáin, kerülöd az alkalmat, hogy bennük tartózkodj. Amennyire mutatósak, annyira használhatatlanok: megtagadják az általuk behatárolt tér szabad berendezésének örömét, és ahelyett, hogy komfortérzeted növelésével a kedvedre szolgálnának, életed minden pillanatában tőled várnák el az alkalmazkodást egy bennük foglalt elképzeléshez. Saját otthonod, elmélkedő vagy munkahelyed rabja légy? Azt már nem! Távolról figyeled inkább, mint omlanak szét megoldatlan tervezési gondjaik súlya alatt.      

*

            Illyés Gyula remek esszéista és jó költő, olykor csak egy kevéske csillogás hiányzik belőle. Amiről persze éppoly kevéssé tehet, mint József Attila arról, hogy szavai fénylenek. Kapcsolatuk szerencsétlen alakulásáért egyikük sem felelős, haszontalan szenvedték el találkozásuk gyötrelmeit.

*

            Az élmény haláláról a kegytárgyak szaporodása tanúskodik: borzongva menekülsz Petőfi lila frakkja elől. Mintha versei helyett pipakészletében ülne meg a költő lélegzete, hitvesének jegygyűrűje foglalná magában a szerelem esszenciáját, x vagy y többnyire váltók kitöltésére használt tolla pedig az ihletet. Nem szeretnéd „biliárdasztalba épített számítógépes szerepjáték” közben átélni március 15. fordulatait sem, beéred - egy jó könyv inspirálta - képzeleteddel.